Tekintettel a szereplőkre, egy jó, még ha nem is tökéletes filmre számítottam... Sajnos azt kell mondjam, csalódtam...
A film egy családról szól (ki nem találta volna ki...). Az apuka, Fred Blake, avagy Giovanni Manzoni (Robert De Niro) régen maffiavezér volt, ám egy-az FBI-jal kötött-egyesség után folyamatosan költözniük kell, hiszen üldözik őket, és elég könnyű megtalálni őket, tekintettel arra, hogy úgy mondjam nem a legnyugodtabb család...Verekszenek, bajba kerülnek, költöznek, kiverik a biztosítékot valakinél, felfigyelnek rájuk, költöznek...És ez így megy jó pár éve, mikor Normandiában telepszenek le. A gyerekek, Belle Blake (Dianna Agron) és Warren Blake (John D'Leo) iskolába járnak, és az iskolában természetesen riválisokat találnak. A feleség, Maggie Blake (Michelle Pfeiffer) a bevásárlóközpontban csinál kalamajkát, miközben Fred elkezdte könyvbe fogalmazni az addigi életét.
Nos, ennyit a történetről...
A filmet vígjátéknak írják. Hát...szerintem egyáltalán nem mondható vígjátéknak, pár poént eresztettek el csak benne. De egyáltalán nem vitték túlzásba.
A szerelem is megjelenik a filmben, mégpedig Belle oldaláról (persze csak Fred és Maggie egymás iránt érzett szeretete után). Azt viszont jól megjeleníti a film, hogy egy vad, erőszakos lánynak is lehetnek, sőt biztos hogy vannak gyengéd érzései, és emiatt milyen dologra szánja el magát...
Kimaradhatatlan szereplő, akit eddig nem említettem Tommy Lee Jones, aki Fred cimboráját, és eggyben a rá vigyázó FBI ügynököt játssza. Az ő és Fred közös pillanataiban is érzékelhető a humor, és a baráti összetartás is, akármilyen módon szivatják, vagy éppen szidják egymást....De hát mitől lesznek valakik barátok, ha nem ettől?:)
„Al Capone azt mondta, hogy egy udvarias kérés egy fegyverrel a kézben mindig hatásosabb, mint egy sima udvarias kérés”
Hangzik el Robert De Niro szájából az alábbi idézet...Már ebben az egy mondatban kimutatkozik Fred személyisége. Inkább játssza a keménycsávót, minthogy engedjen, nem akarja hogy gyengének, sebezhetőnek tartsák... Na meg persze a szenvedélye is közbeszól, szeret fájdalmat okozni az embereknek, de persze nem belülről. Inkább kívülről. De azt nagyon. Hiszen Fred egy őszinte ember, aki annak, akit szeret sosem hazudna, vagy okozna csalódást. Hiszen a bűnözők is lehetnek jó emberek, mint egy pár filmben már megtapasztaltuk...
Az pedig, hogy az egész filmen keresztül a gyilkosoknak szurkolunk, teljesen abszurd, érthetetlen dolog. De hát nem csak olyan filmek kellenek, amiben mindig a jó győz!:)
Szóval ha egy kis változásra vágysz ajánlom a filmet...Ha viszont vígjátékra vágysz, nem neked való film!
Nagyon jó lett! :* (Sára)
VálaszTörlésKöszi:)
TörlésNessa.xx
Gratula! Egyre jobbak a kritikák. Látszik a fejlődés! Most már lassan olyan magasra rakod a mércét, hogy nehéz lesz űberelni. :) Csak így tovább! A filmet majd megnézem, mert azért De Niro miatt kíváncsi vagyok rá!
VálaszTörlésSzerintem sokkal jobb egy ilyen vígjáték ahol kevés a poén, de mind telitalálat, minthogy jöjjön egy olyan mint a Scary MoVie, ahol egy rakat poén van, de a negyede az ami igazán üt!... Ebben legalább megérzi az ember mi az igazi poén!
VálaszTörlés